Search
  • Dóra Kinsella

Váltottam vagy változtam?



Akik ismernek, tudják, hogy előző életemben rendezvényszervező voltam. Nemzetközi cégek rendezvényeit (konferenciákat, incentive utakat, termékbemutatókat, kiállításokat, partner eseményeket, stb.) szerveztem 13 hosszú éven keresztül. Már a főiskolai évek alatt eldöntöttem, hogy ez lesz én utam és minden percét imádtam! A pörgés, a szervezés, az emberek, Budapest gyönyörű helyszínei, az állandó mozgásban levés, a változatosság jellemezte ezeket az éveket. Ez egy olyan munka, amit vagy imádsz, és akkor szívvel-lélekkel ezt csinálod, vagy pár hónap után feladod. Nincs középút. Én imádtam és lubickoltam benne. Nem bántam a késő estéket, a dolgozós hétvégéket, a rengeteg túlórát, ahogy mondani szokták: ha azt csinálod, amit szeretsz, sosem dolgozol. Ha így nézzük, én sosem dolgoztam.

2 kisgyerek mellett azonban nehezen tudtam volna ezt a munkát folytatni (a Covid idegenforgalomra gyakorolt hatásáról nem is beszélve!), így tudtam, váltani kell. Amikor azon gondolkoztam, milyen munkát képzelek el magamnak, a fő kulcsszavak a családbarát, a rugalmas, a részmunkaidős voltak. Abban biztos voltam, hogy továbbra is változatos, izgalmas, kihívásokkal teli munkát szeretnék, de mindenképp az lebegett a szemem előtt, hogy egy nyugodtabb munkám legyen, ami megfér a család mellett. Azt gondoltam, a home staging pont ilyen lesz.

Eltelt 8-9 hónap, kezd beindulni a „business”, és a napokban mérlegre tettem a korábbi elképzeléseimet és a valóságot. Nézzük, mennyiben változott az életem:

Attól függetlenül, hogy nem a turizmusban, hanem az ingatlanok világában töltöm a napjaimat, igazából nagyon hasonló készségeket használok és sok esetben a munkafolyamatok is megegyeznek: költségvetéseket és ütemtervet készítek, és igyekszem azokat tartani. Egyszerre sok embert koordinálok, folyamatosan megoldásokat keresek a felmerülő helyzetekre, alkudozom, vitatkozom, kérek, ellenőrzök és a legjobb eredményre, valamint az ügyfél teljes megelégedésére törekszem. Igaz, most nem catering menüket, hanem színkódokat és csempekiosztásokat egyeztetek, nem szállodai értékesítőkkel, éttermi managerekkel és idegenvezetőkkel, hanem mesterekkel: festőkkel, burkolókkal és villanyszerelőkkel vagyok napi kapcsolatban. Az irodám az otthonom, de legtöbbször nem itt dolgozom, hanem a „helyszínen”. Most is dekorálok, csak nem gálavacsorát, hanem egy lakást.

Ami a nyugodtabb életvitelt illeti, nos, úgy fest, hogy ott sincs sok változás. Most épp péntek este, 23:55 van, mikor ezeket a sorokat írom. Rendszerint rohanásban vagyok, a telefon folyamatosan a kezemben, beszélek vagy emailezek, szervezek, menet közben, BKV-n, reggel, délben, este. Éjszaka, mikor alszik a család, én a gép előtt ülök, és lesem az ingatlanhirdetéseket, az IKEA, a Jysk és a Vivre oldalait, figyelem az akciókat és pörgetem a Marketplacet. És imádom minden percét! Akkor is, amikor épp nem.

Ahogy a fenti ábra mutatja, nem minden elképzelés valósult meg maradéktalanul. Ellenben most is azt csinálom, amit szeretek, ami tölt. Minden projekt, minden lakás, minden ügyfél más, úgy, ahogy minden rendezvény is más, mind-mind a maga kihívásaival, a maga szépségével és nehézségeivel. Mindegyik valahol a gyerekem lesz a tervezési-szervezési folyamat során, megszeretem, hozzám nő és mindegyikre más miatt fogok emlékezni évek múlva is.

Azt hiszem, ha a munkámat meg is változtattam, magamat nem tudom. A környezet, a színpad, a díszlet más, de én nem változtam. Én így tudom csak csinálni, teljes odaadással, szenvedéllyel, mert szerintem csak így érdemes.



141 views