top of page
Search
  • Dóra Kinsella

Így veszünk lakást mi

Updated: Jul 26, 2023


Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt jött szembe a hirdetés, amire felkaptam a fejem.

És ma lett hivatalosan is új lakcímünk.

A kettő közötti egy évben annyi minden történt, hogy elmesélni sem egyszerű, nem hogy átélni és végigcsinálni! Hihetetlen egy év volt, nagy álmokkal, merész tervekkel, egy csodás eladóval, sok segítséggel, rengeteg munkával és egy happy end-del.

Így költöztünk mi:


Már évek óta nézelődtünk az ingatlanpiacon, csak úgy passzívan. Be volt állítva a kereső az ingatlan.com-on: minimum 4 szoba, Zugló vagy Belbuda, kicsit kijjebb a 7. kerületből, már zöldebb, de még közel a Belvároshoz, dupla komfort, terasz, stb…, amolyan bilibe lóg a kezünk történet. Igazából a legtöbb hirdetést azonnal bezártam, hiába felelt meg a kritériumainknak, mert azonnal egyértelmű volt, hogy nem ez a mi lakásunk. Vagy ronda volt, vagy nagyon rossz állapotú, vagy drága, vagy rossz helyen volt, vagy nem volt benne fantázia, vagy az előbbiek különböző kombinációja. Úgyhogy sok időt és energiát nem fektettünk a lakáskeresésbe, inkább csak nyitva tartottuk a szemünket. Azonban 2022 végére vártuk a harmadik gyermekünket, így egyre sürgetőbb lett a költözés: inkább két gyerekkel és várandósan, mint hárommal akartam dobozolni.


Egy éve épp Balatonon voltunk egy röpke hétvégén, kettesben, a gyerekek nélkül, mikor szombaton hajnali 5-kor kipattant a szemem, és félálomban, egy 3in1 kávét kortyolgatva megnéztem az emailjeimet. Értesítés, új találat az ingatlan.com-on. Megnyitottam, megnéztem a képeket, elolvastam a leírást, megállapítottam, hogy ez tökéletes lenne nekünk, megállapítottam, hogy jócskán túl van a keretünkön és becsuktam. Majd újra megnyitottam és újból becsuktam. Még háromszor. Aztán elküldtem több barátnőmnek, hogy nézzék meg és mondják el, miért is NEM akarom én ezt megvenni. Nem igazán tudtak válaszolni: Zuglóban, a Liget mellett, belső két szintes, 5 szobás, két fürdőszobás, teraszos, közös kertes, gyönyörű épületben… mintha nekünk találták volna ki!


Hétfőn reggel felhívtam a hirdetéshez tartozó telefonszámot és délután 3-kor már ott álltam a mostani otthonunk ajtajában. Két nap múlva újra eljöttünk, már ketten a férjemmel. Önmagunkhoz híven én a pozitívumokra koncentráltam, Gerard sorolta az ingatlan hátrányait. Pár napig még beszélgettünk róla, pro-kontra, de ennyiben meg is állt a történet, mert továbbra is túl drága volt nekünk.


Mivel a hirdetést elmentettem, a következő egy hónapban kétszer is kaptam értesítést, hogy az ingatlan árát csökkentették, előbb 6, majd még 4 millióval Forinttal. Még így is messze volt a mi költségvetésünktől, de mindenképp bíztató volt az irány, így elkezdtem utánajárni, hogy milyen lehetőségeink vannak. Abban bíztam, hogy az energiaválság elején, mikor éppen bejelentették a rezsicsökkentés csökkentését, és mindenki kivár, nem fog gyorsan elkelni ez a lakás. Szerencsére igazam lett, nem álltak sorban a vevők.


Csak hogy lássátok, honnan indultunk: a mi lakásunkat még nem adtuk el, még meg sem volt hirdetve, sőt, benne éltünk két kis gyerekkel (tökéletes home staging-alapanyag ugye?), önerőnk minimális, hitelképességünk megkérdőjelezhető (két KATA-s egyéni vállalkozó voltunk akkor)… még nehezítette a dolgot, hogy a lakásunk zárószint volt, és mint a régi, nagypolgári házak többségénél, a tető borzasztó állapotban volt, többször áztunk be korábban, így tudtuk, hogy ha nem tudjuk valahogy kiharcolni a tetőcserét, az hatalmas értékcsökkentő tényező lesz. Évek óta húzódott a dolog, már a közös képviselőt is lecseréltettem (kétszer), ígéreteket kaptunk, de a megvalósulás váratott még magára.


Innen szép nyerni! - szoktam mondani. Ritkán van, hogy a fejembe veszek valamit és azt nem sikerül megoldani, de ez még nekem is nagy falat volt. Na de ugye szeretem a kihívásokat.


Az augusztust Írországban töltöttünk, ez idő alatt próbáltam utánajárni, hogy mennyi hitelt kaphatunk. Nem volt egyszerű, mert én csak rövid ideje voltam egyéni vállalkozó, de egy szuper független hiteltanácsadó, aki már korábban is segített nekünk egy másik hitel kapcsán, tudott olyan konstrukciót találni, amivel már lehetett valamit kezdeni (Évi elérhetőségét bárkinek szívesen megadom).

Még két fontos dolog történt, amíg külföldön voltunk és ami nagyban elősegítette a terveink megvalósítását: kifizettem egy másik lakáshitelemet, illetve a házban megszavazták a tetőfelújítást! Úgyhogy szép lassan beindult a gépezet, kezdtek a kis puzzle darabok a helyükre kerülni, legalábbis a sarkok és a szélek.


Hazaindulásunk előtti este újra az ingatlan.comot bújtuk, próbáltunk jobb és olcsóbb ingatlanokat találni, hogy biztosak legyünk benne, tényleg ez a legjobb ajánlat számunkra a piacon, mikor észrevettük, hogy a mentett hirdetés már nem található, tehát valószínűleg eladták. Nem viccelek, én másnapra lebetegedtem, konkrétan belázasodtam és olyan gyenge voltam, hogy felkelni is nehezemre esett. Ráadásul a telefonszám sem volt meg, hogy kiderítsem, mi történt, mert ugye az ott volt a hirdetésben… Szerencsére emlékeztem, hogy a hölgy, aki mutatta a lakást (a külföldön élő tulaj barátnője), egy, a közelünkben lévő reggelizőhely tulajdonosa, így őket hívtam fel, hogy segítsenek. A számát nem adhatták meg, de küldtem nekik egy emailt, amit továbbítottak neki és egy óra múlva csengett is a telefon… (ezúton is köszönet a Freyja csapatának). Kiderült, hogy nem adták el, csak egy rövid időre szüneteltették a hirdetést.


Innentől kezdve felgyorsultak az események: a hölgy összekötött a tulajdonossal, hogy vele beszéljünk. Már az első telefonbeszélgetés alkalmával kiderült, hogy kölcsönösen nagyon szimpatikusak vagyunk egymásnak, rengeteg a közös pont az életünkben. Nem taktikáztam, őszintén elmondtam, hogy minket érdekel a lakás, szeretnénk megvenni, csak éppen pénzünk nincs. Ellenben szeretnénk azonnal beköltözni, bérlőként, hogy egy kis felújítás-home staging után jó áron tudjuk eladni a mi lakásunkat, és így majd meg tudjuk venni az övét. A hülyének is megéri, nem?

Szerencsénkre Zsuzsi nem csapta rám a telefont, végighallgatott, kérdezett és nyitott volt az ötletünkre. Mivel egy ideje üresen állt a lakása, neki is jól jött, hogy amíg ki tudjuk fizetni, van bevétele. Sőt! minden telefonbeszélgetés után újabb milliókat engedett a lakás árából. Mondanám, hogy milyen ügyesen alkudtam vagy hogy mennyire meggyőző voltam, de igazából Zsuzsi nekünk alkudta le az árat, amíg el nem értük azt az összeget, amit vállalni tudtunk. Egy hét alatt megállapodtunk mindenben, és azon kaptam magam, hogy ügyvédekkel beszélek, hitelt intézek, csomagoljuk össze a lakást és szervezem az új helyen a parkettacsiszolást (mert ugye azt csak üresen lehet).


Aki a gyakorlati részre kíváncsi: két szerződést kötöttünk, egy adás-vételit, amit foglalóval erősítettünk meg, és egy bérleti szerződést. A kettő egy olyan kitétellel lett összekapcsolva, hogy amint a vételár teljes kifizetése megtörténik és az ingatlan a mi tulajdonunkba kerül, a bérleti szerződés azonnal megszűnik.


Szeptember 17-én költöztünk, és evvel párhuzamosan elkezdődött a mi lakásunk felkészítése. Nagy dilemma volt, hogy mi is legyen a koncepció: a lakás egy jó adottságú, azonban nem szerencsés elosztású ingatlan, 99 nm-en mindössze 2,5 szobája van. Lehetett volna az alaprajzzal játszani, átszabni a lakást, de alapvetően jó állapotban volt, így végül az idő szűkösségét és az anyagi szempontokat figyelembe véve a klasszikus home staging mellett döntöttünk. Ennek keretében festettünk, tapétáztunk, parkettát csiszoltunk és padlószegélyt cseréltünk, lecseréltük a csaptelepeket és néhány lámpát, valamint, az energiaválságra reagálva az ablakokba dupla thermo üveget tettünk. Ez egy nagyobb költség volt, de minthogy eredeti fa nyílászárókról beszélünk, szükséges volt őket korszerűsíteni. Természetesen a bútorozás és a styling sem maradhatott el, a kész lakás fotóit itt tekinthetitek meg: https://www.kinselladorahs.hu/copy-of-r%C3%B3zsa-utca (a fotókért ezúton is köszönet Csondor Áginak).


Összesen 3,5 millió Ft-ot költöttünk a felkészítésre, ez a lakás értékének kb 4%-a, így megfelel a klasszikus HS kategóriának.

A munkálatokat picit lassította, hogy ekkor már 7-8 hónapos terhes voltam és másik négy projektem is folyamatban volt, de egyszer csak elkészültünk. A fotózás napján szedték le a tetőfelújításhoz használt állványzatot, így ez is meglett időben. November közepén került piacra a lakás, mindössze pár nappal azelőtt, hogy megszületett 3. gyermekünk: Maya.


Az árazásról tudni kell, hogy a 7. kerületi piac nagyon változatos és nehezen kiismerhető (aka teljes káosz), ebben a piaci helyzetben ez még inkább így volt. Gyanúsan olcsó és irreálisan drága ingatlanokkal versenyeztünk. Jobb adottságú/elosztású lakás volt a piacon több is, de HS nagyon kevés.

Célcsoportként 2 fő csoportot jelöltünk meg: befektetőket (Airbnb engedélyezett a házban), illetve házaspárt, maximum egy gyerekkel.


Nem számítottam gyors eladásra, magasra tettem az árat, hogy beleférjen valamennyi alku, illetve, ha szükséges, az ingatlanos jutaléka is. Egyébként ingatlanosoknak csak belső rendszerben engedtem hirdetni, az ingatlan.com-on csak az én hirdetésem futott. Év végén, decemberben nem sok mozgás volt, ilyenkor már mindenki az ünnepekre koncentrál, csakis ingatlanosok kerestek. Közben év végén alá kellett írnunk a hitelszerződést, így innentől kezdve 3 hónapunk volt az adás-vétel lebonyolítására és az önerő megfizetésére. Januárban folytatódott a korábbi tendencia, bár sokkal többször csörgött a telefon és jöttek is érdeklődők, szinte kizárólag külföldi befektetők. Mindenkinek nagyon tetszett a lakás, de ajánlat nem érkezett. Elég hamar kiderült, hogy a fél szoba nem jó nekik, többen meg is kérdezték, hogy hol a 2. hálószoba, hiszen mi azt egy vendégszobának/dolgozónak rendeztük be. Elgondolkodtunk azon, hogy át kellene rendezni a szobát, hogy láttassuk a második hálót, a franciaágy helyét, de éreztem, hogy nem befektető fogja megvenni a lakás. Nekik egyszerűen nem jön ki a matek: 100 nm-en több szobát is kap, vagy ha csak 2-2,5 szoba kell neki, azt 70 nm-en is megtalálja olcsóbban.


Így végül nem nyúltunk a berendezéshez, de február végén, mivel egyre jobban szorított az idő, valamit lépni kellett. Ekkor kezdtem el aggódni, megjártam az érzelmi hullámvasút minden poklát, elképzeltem, hogy vissza kell költöznünk a régi lakásba, ami azóta szépen meg lett csinálva és a gyerekek körülbelül 3 nap alatt teszik majd tönkre és sosem fogjuk tudni eladni, mart a lelkiismeret furdalás, hogy ilyen bizonytalan helyzetbe hoztam a családomat, stb. A lelkem mélyén tudtam, hogy jó a lakás, és hogy az ára is rendben van, de az idő előre haladtával kezdtek kétségek gyötörni.


Ekkor két nagyon nehéz döntést is meghoztunk: csökkentettük az árat, illetve evvel párhuzamosan elkezdtem felújítani a kis, 32 nm-es lakásomat, hogy ha a nagy nem megy el, és nincs más megoldás, akkor ezt is el tudjuk adni (persze jó áron!) és a kettő együttes árából tudjuk kifizetni az új otthonunkat. Ezt a lakást eredetileg nem terveztük eladni, amolyan biztosítéknak szántuk, hogy ha bármi történik, legyen mihez nyúlni, de tudtuk, hogy nem akarunk újra költözni, így még ezt is beáldoztuk volna.


Minthogy korábban egy magánszemély sem érdeklődött, tudtuk, hogy pár millió Ft nem fog változást hozni. Tanárom és mentrorom, Dr. Somogyi Patrícia is egyetértett ebben, így drasztikusan, 10 millió Ft-tal csökkentettük az árat, hogy egy egészen más réteget érjünk el. Abban reménykedtünk, hogy ha 80 millió Ft alá tesszük az árat, az majd megsokszorozza az érdeklődőket, aminek árfelhajtó hatása lesz és még licit is kialakulhat a végén. Viszont tudtuk, hogy ebbe az árba már nem fér bele sem alku, sem jutalék, úgyhogy mindent egy lapra tettünk fel. Hamar kiderült, hogy jó az irány: másnap megjelentek a magánszemélyek, többen is jöttek megnézni a lakást.


A legszokatlanabb hívás egy Bécsben élő, de magyarul beszélő fiatal lánytól érkezett: vonattal jöttek Budapestre, csak azért, hogy a mi lakásunkat megnézzék (igen, csak a miénket!). Legnagyobb meglepetésemre tényleg megérkeztek és tényleg nem néztek más lakást. A lány unokatestvérének a szülei, egy Amerikában élő német házaspár volt a potenciális vevő, akik a következő években Európában terveztek utazgatni és szükségük volt egy budapesti bázisra. A lány szabadkezet kapott, hogy kiválassza a szüleinek legmegfelelőbb lakást, ők nem is jöttek megnézni az ingatlant később sem. A történet annyira abszurd volt, hogy nem fűztem hozzá sok reményt, elengedtem őket. Még pár sms-t váltottunk, majd két nap múlva emailben jött a hivatalos ajánlat: a 79,9 millió Ft-ért hirdetett lakást 83 millió Ft-ért akarták megvenni! Nagyon nehezemre esett nem megkérdezni, hogy miért felfelé alkudnak, de végül inkább félretettem a kíváncsiságomat és rövid gondolkodási idő után elfogadtuk az ajánlatot. Ugyan azt tanultuk, az első ajánlatra sosem szabad rábólintani, ebben a helyzetben kivételt tettünk. :D


Innentől kezdve viszonylag simán zajlottak az események, külföldi vevők révén kicsit lassabban haladtunk, ráadásul ők mindent egy megbízott ügyvéden keresztül intéztek, de végül minden nagyon rendben lezajlott.


Még egy pici izgalom volt közben: lejárt az adás-vételi szerződésben kikötött fizetési határidő, illetve a bank felé vállalt határidő is. Az eladónk természetesen minden további nélkül meghosszabbította a szerződést, azonban a bank miatt izgultunk (már egészen mások voltak a kamatlábak, illetve a mi hitelképességünk is változott ebben az évben). Újabb hihetetlen fordulat volt, mikor megtudtuk, hogy eltörölték a határidőt, már nem kell a szerződés aláírásától számított 3 hónapon belül kifizetni az önrészt. Majd amikor fizetünk, akkor folyósítanak. Újabb szerencsés fordulat!


Végül valamikor júniusban sikerült mindent elintézni, kifizetni, leadni-beadni, kitölteni, elküldeni, aláírni, bejelenteni, kijelenteni, átírni, stb.

Pár napja pedig mindannyiunknak hivatalosan is az Abonyi utca szerepel a lakcímkártyáján!


Többen kérdezték: megérte-e? Mindenképp.

Újra csinálnám? Biztosan.

Fogunk megint költözni? A következő 20 évben tuti nem!


Az elmúlt 10 hónapban berendezkedtünk, új szokásokat alakítottunk ki, túl vagyunk az első itteni karácsonyon, az első szülinapokon, zsúrokon, vendégeskedéseken… igazi családi otthon lett ebből a lakásból! De ez még nem a történet vége, most jön majd csak a java: fel kell újítani! Most már a miénk, úgyhogy hamarosan ennek is nekilátunk. :D



Végül szeretnék köszönetet mondani néhány embernek, akik nélkül nem sikerült volna:

  • Csatlós Fruzsinának, aki barátként és ingatlanosként végig mellettem állt és támogatott

  • Home stager kollegáimnak, akik segítettek a felkészítés végén a stylingban

  • Halászné Molnár Évinek, a hitel tanácsadónknak

  • Édesapámnak, aki kezességet vállalt a hitelünkért

  • Édesanyámnak, aki sokat vigyázott a gyerekekre

  • Dr. Somogyi Patríciának, akitől a home staging minden csínját-bínját tanultam

  • A Freyja csapatának, akik segítettek megtalálni az eladó barátnőjét

  • A családunknak és a barátainknak, akik ha kellett, bíztattak és támogattak, de ha arra volt szükség, ablakot festettek, dobozoltak vagy éppen bútort szereltek

  • A mester embereknek, akik segítettek a felkészítésben

  • A közös képviselőnknek, akik végigvitték a tetőfelújítást és a lakóközösségnek, aki fizette azt

  • Zsuzsinak, az eladónknak, aki az első perctől kezdve nekünk akarta eladni a lakását és mindent megtett, hogy ez sikerüljön

  • Soerennek és Katharinának, akik beleszerettek a mi lakásunkba és megvették azt

  • A gyerekeimnek, akik fantasztikusan csinálták végig ezt az időszakot velünk

  • És végül a férjemnek, aki megbízott bennem, elhitte nekem, hogy meg tudjuk csinálni, és akivel igazi társként csináltuk együtt ezt az évet




303 views

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page